Nike Air Max 97

Air Max 97

A kilencvenes évek végén virágzott a sport, a divat és a szórakoztatás. A Nike is sikeres volt, a cég pedig úgy érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy dolgozni kezdjenek az új Air Max modellen.Tíz év telt el az első Air Max piacra dobása óta, ám az azt követő modellek a futóközösségen kívül is népszerűvé tették a szériát. A hírességektől kezdve a nagyközönségen át mindenki viselte a cipőt, az elvárások pedig minden egyes új dizájnnal erősödtek, a tervezőknek a korábbi modelleknél is kiemelkedőbbet kellett alkotniuk. Ez különösen nagy nyomást helyezett rájuk, és a Nike legutolsó projektjére kinevezett két tervező semmit sem tudott kitalálni, ami megfelelt volna a márka magas elvárásainak. A cég ennek ellenére sem adta fel a keresést, és végül Christian Tressert választották ki, hogy megalkossa az Air Max legújabb verzióját, a Nike Air Max 97.

Mielőtt a Nike-hoz csatlakozott, Christian már elég tapasztalatot szerzett a felső kategóriás futballcipők tervezésében. 1996-ban kezdte a munkát a márkánál, és jó hírnévre tett szert az Air Zoom GX projektben egy futballcipő fejlesztése során, ami később a Nike első szintetikus cipőjének, a Mercurialnak a megalkotásához vezetett. Tresser ezzel a sikerrel és a Air Zoom Spiridon vezetőtervezői munkájával a háta mögött kezdett el dolgozni Air Max 97-esen. Ugyanakkor mielőtt munkába állt volna, a Nike egyszerűen közölte vele: ez a cipő fogja meghatározni a karrierjét. És így is lett.

A futócipőnek tervezett Nike Air Max 97 elsődleges fejlesztése a korábbi verzióknál már nagy sikert arató, látható Air egység kibővítése volt. Ez volt az első olyan edzőcipő, aminek a talpában lévő Air egységet teljes hosszában láthatóvá tették. A párnázás habszivacsmentessége is megkülönböztette a korábbi Air Max dizájnoktól, amik mind tartalmaztak habszivacsot. Tresser nagyon megválogatta, hogy milyen anyagokat használjon az Air Max 97-esben. Az új szellőző panelek mechanikus stílusú, masszív hálóból készültek, minden eddiginél jobb szellőzést biztosítva a cipőnek. A 3M fényvisszaverő csíkok pedig egyedi stílusban, egybefüggő vonalat alkotva futottak végig a felsőrészen. A vízbe hulló cseppek alkotta hullámokat idéző sávok letisztult külsőt kölcsönöztek a cipőnek, amire a Nike új fűzőrendszere is ráerősített. Ez az okos rendszer egy teljesen új módszerrel állt elő, a lyukakat a cipő belsejébe rejtette, elegáns megjelenést biztosítva ezzel a modellnek. 

Az Air Max 97 először 1997-ben, Metallic Silver színösszeállításban jelent meg, tükrözve Tresser kerékpározás iránti szenvedélyét. A kortárs mountain bike dizájn csodálójaként a csiszolt titánhoz és egyéb fémes tónusokhoz hasonló hatást alkalmazott. Ez a színvilág a tokiói szuperexpressz-vonat, az úgynevezett „bullet train” előtt is tisztelgett, aminek az ezüstös külseje már az AM97-esen is megjelent, így kapta a cipő a “Silver Bullet” becenevet.

Az Air Max 97 már ezzel a forradalmi technológiára emlékeztető stílussal is magára vonta a figyelmet, de két fontos esemény még tovább növelte a hírnevét. Elsősorban az, hogy a legendás olimpiai sportolók Michael Johnson és Carl Lewis is támogatták. Másodsorban pedig, hogy a cipő dizájnja eljutott egészen Olaszországig, ahol hamar népszerűvé vált. A cipőt egyedi külseje vonzóvá tette számos szubkultúra számára, és néhány luxusmárka is átvette, így a milánói kifutókra is eljutott mindössze egy évvel a megjelenése után. Nem csoda tehát, hogy a 97-est az egész Olaszországban csodálni kezdték, és ott kapta a “Le Silver” becenevet.

Ezek az események a Nike Air Max 97-est mesterműként könyvelték el, így nemcsak az Egyesült Államokban, de azon kívül is nagy népszerűségnek örvendett. A 97 egyszerre tűnt retrónak és futurisztikusnak. A jellegzetes megjelenése már önmagában elég lett volna a sikerhez, de a teljesítmény és a külső jegyek közötti kiemelkedő összhang emelte ilyen magasságokba ezt a modellt. Ennek köszönhetően az Air Max 97 jelentős befolyásra tett szert, és a Nike cipők történetének egyik ikonikus darabjává vált.