Nike Air Max 95

Air Max 95

A 90-es évek kezdetén, Michael Jordan felfutó karrierjének köszönhetően a Nike kosárlabdázós cipői elképesztő népszerűségre tettek szert. A kosárlabdaszektor sikerességének következtében a Nike a futócipők újranépszerűsítésére helyezte a hangsúlyt. Egy új látásmódra volt szükségük a dizájt illetően, ezért Sergio Lozano cipőtervezőt kérték fel, aki már négy éve különböző sport- és ACG projekteken dolgozott. A Nike olyan cipőt akart létrehozni, ami valami teljesen egyedit nyújt a vásárló számára. Ez a nagyra törekvés vezetett végül a Nike Air Max 95 megalkotásához.

A 95-ös cipő a már jól ismert Air Max vonalat egy kreatív irányba terelte, amit hihetetlen módon az esős oregoni időjárás ihletett. Lozano éppen a tavat szemlélte a Nike Oregon államban található, beavertoni világközpontjának udvarán, amikor a túlparton megpillantotta a fákat. Amint eleredt az eső, elképzelte, ahogy a föld felpuhul és lassan erodálódik. Ekkor támadt egy ötlete: az ideális cipő, akár egy földbe temetett ereklye, amit a szakadó eső fokozatosan a felszínre mos.

Lozano gyorsan papírra vetette az ötletét. Továbbgondolva az Air Max 95 külső jegyeit, egy olyan réteges cipőnek a vázlatát készítette el, ami a Grand Canyon szikláiba vájt több ezer éves erózió képét adta vissza. Ezt a koncepciót vette alapul a Nike Air Max 95, ami kezdetben csak Neon színben jelent meg. Az eredeti rajzhoz hasonlóan, a színezés a cipő aljától a tetejéig fokozatosan kivilágosodott, így sötétszürkéből egészen világosszürkére váltva. Ennek és a különleges fekete középtalpnak köszönhetően a cipő színvilága sáros és kopottas hatást keltett. A sötét színvilágot azonban a Nike hamar ellensúlyozta a világosabb, ikonikus Volt árnyalatával. Az élénk sárgászöld színezéssel a versenyzőknek biztosított szériára utaltak, de később, egyfajta tradicionális színvilágként, több Nike termék dizájnelemeként is felbukkant.

Habár Lozano elsősorban futócipőnek tervezte az Air Max 95-öst, külső jegyeivel az emberi anatómiát is szerette volna tükrözni. A felső részen lévő panelek izomsávokra hasonlítottak, a függőleges részből kinyúló műszálas fűzőlyukak a rajtuk átfutó fűzővel bordakosárnak tűntek, amíg a középtalp és a sarok a csigolyák voltak.

A Nike Air Max 95 tovább segítette a futókat a cipőfűzővédő fölötti légáteresztő hálóval és a cipő elülső részén található látható “levegővel”, azaz az Air egységgel, ami fokozott párnázást biztosított a lábfej számára. A 3M Scotchlite fényvisszaverő elemek pedig nemcsak látványosak voltak, de a láthatóságot is elősegítették. Lozano annyira biztos volt a Nike Air Max technológiájának egyediségében és a AM95 markáns megjelenésében, hogy még az ikonikus swoosh logót is lehagyta a cipő prototípusáról. A Nike első visszajelzését követően rákerült a swoosh a cipőre, azonban szinte csak jelzésképpen a felsőrész szélére, meghagyva a középső rész letisztultságát.

A 95-ös merész külseje világszerte sikert aratott. A megjelenése idején, 1995-ben az adott rendszerrel szembemenő, lázadó darabnak számított, ezért hamar a fiatalok kedvencévé vált. Nemcsak széles körben népszerű volt Európában, Ausztráliában és Japánban, de az Egyesült Államok jól ismert zenészei is rajongtak érte. Az Air Max 95 az avantgárd stílust nagyszerű teljesítménnyel ötvözve megalapozta a Nike úttörő státuszát az edzőcipők piacán a 90-es években, elősegítve ezzel a cég későbbi fényes jövét és a folyamatos megújulását.